Paddy és Mick elhatározzák, hogy horgászni mennek. El is indulnak a kedvenc helyük felé, de akkora viharba kerülnek, hogy képtelenségnek tűnik továbbmenni.
Az út közelében fényt látnak, amely egy ház lámpájának bizonyul. Odahajtanak, és becsöngetnek. Egy nagyon vonzó nő nyit ajtót. Paddy és Mick elmagyarázzák, hogy bajba kerültek, és szállásra lenne szükségük éjszakára.
– Szívesen befogadnám magukat – mondja az asszony. -, de egyedül élek, csak nemrég özvegyültem meg. Nem szeretném, ha a szomszédok a szájukra vennének, hogy két férfival töltöttem az éjszakát.
– Ne aggódjon, hölgyem – feleli Paddy. – Nekünk jó lesz a pajtában is, megalszunk a szalma között, és kora reggel rögtön továbbmegyünk, ha csillapszik a vihar.
Így is történik, a pajtában töltik az éjszakát, másnap korán elindulnak, és néhány kellemes napot töltenek horgászással.
Kilenc hónappal később Paddy levelet kap egy ügyvédtől, akiről még sosem hallott. Nagyon meglepődik, és eltart neki pár percig, amíg összerakja magában a történetet. Akkor átmegy Mickhez.
– Te Mick, emlékszel, hogy úgy kilenc hónappal ezelőtt egy hölgy pajtájában töltöttük az éjszakát, amikor horgászni mentünk?
Mick kissé zavarba jön, és azt mondja, hogy emlékszik.
– És elképzelhető, hogy éjszaka, miután én már elaludtam, te fellopóztál a házba és meglátogattad azt a hölgyet?
– Nos, igen, valóban így történt – vallja be Mick szégyenkezve.
– És esetleg az is elképzelhető, hogy az én nevemet mondtad annak az asszonynak?
Mick a feje búbjáig elvörösödik.
– Nos, igen, valóban a tiédet mondtam. Igazán szégyellem, haver, nem akartam rosszat. De miért kérdezed?
– Most kaptam egy levelet az ügyvédjétől. Meghalt, és mindenét rám hagyta.
